Skip to content

Jefferson Alexander - Világszőttes

Fiatal barátunk, Bogóc Bahamér, egyszer eltévedt hazánktól messzire, de nagyon messzire, az angliai felvidékre. Nagyon kedvelte a technikát, főként a számítógépet, hálózatokat. Ezért is kapta fel a fejét azon, hogy az egyik házon nagy felirattal hirdették az internetet, a világhálót: "Worldwide Web".

- Huhúú, ez nekem való! - mondta, és nagy léptekkel a ház irányába vette az útját.

Amint belépett a házba, meglepődve tapasztalta, hogy a technikának szemernyi jele sincs jelen. Öreg nénikék szövögettek naphosszat, és énekeltek közben nótákat egymás szórakoztatására. Meg is kérdezte, hogy miért pont "Worldwide Web" a szövőműhely neve.

- Hej, édes fiacskám, tudod, mi amikor megalapítottuk ezt a társaságot, azt vettük a fejünkbe, hogy világszerte fogjuk árusítani az általunk készített szőtt anyagokat. Ezért is neveztük el "Világszőttes"-nek a műhelyt.

Bahamér barátunknak annyira tetszett a műhely nevének az ötletessége, hogy másnap tüstént nekilátott elújságolni a barátainak, ráadásul nem csak levélben, hanem emailben is megírta az otthoniaknak, hogy ilyen csuda dolog létezik az angol földön.

Pár nap múlva fura kinézetű alakok jelentek meg a szövőműhely előtt. Olyan kormányügynökfélék lehettek első ránézésre. Meg is rémültek az öreg nénikék, de nem tudtak mit csinálni, be kellett engedniük az úriembereket, mert iszonyú csörömpölést, dörömbölést csaptak a kapunál. A kormányügynökök felelősségre vonták a nénikéket a cégük neve miatt, követelték, hogy változtassák meg, mert ez a név - Worldwide Web - már foglalt az egyre növekvő információs társadalom számára.

Szegény nénikék elszomorodtak, és azon gondolkoztak, hogy mi legyen az új cégnév. A vezetőjük felvetette, hogy nevezzék el róla, amibe a többiek rögvest bele is egyeztek, hiszen a vezető elég sokat tudott, tőle tanulták a mesterséget, és kicsit féltek, netán ha ellenkeznek, az állásukba is kerülhet... Így lett az új név: Annie Szövödéje.

Másnap az egyik öreg banya beszédbe elegyedett a falu egyik bírájával, szomorúan újságolta el neki a történteket. A jogi ügyekben eléggé jártas, idősödő emberke meg sem várta a történet végét, máris a szavába vágott a nénikének:

- Na, de mamika, maga nem is tudja, hogy a szövőműhelyük mennyire régi? Még az 1950-es években indították az ipart, csakhogy világunkban az internet alapjait később, az 1960-as években kezdték el lerakni, jóllehet széles tömegek számára csak az 1990-es évek eleje-közepe körül lett elérhető.

A bíra segítségével napokon belül felvették a kapcsolatot a kormányügynökökkel, és sikeresen fellebbeztek...

Így történt, hogy Angliában a "Worldwide Web" néven ismert szövőműhely még ma is nagy népszerűségnek örvend... és a nénikék jókedvűen szövögetnek és énekelgetnek még talán most is...


(2000. október 23.)


Címke:  2000, IRC versek, Mese, Reflektáló, Vicces