Skip to content

Jefferson Alexander - Lelkem kincse

A saját rémeidet saját magad hozod létre.
Mi várhat reád egy sötét szobában, egy sötét helyen, 
ha nem önmagad sokféle kivetülése?

Alkoss olyan dolgokat, amit szeretsz, amelyekben
örömödet leled, és akkor soha többé nem kell
tartanod semmitől és senkitől.

Csak Te vagy és Te, áraszd szét a szeretetet, 
szeresd magad úgy, mint bármi mást a világban.

Cselekedeteiddel, tetteiddel, viselkedéseddel
tanítasz ám igazán, amiképp reagálsz bármire, 
ami megérint, aminek részese leszel, ami körülvesz.

Tégy úgy minden időben, ahogy a legjobb neked, 
hogy tényleg teljesen jó legyen - egészen könnyedén, 
bárminemű feszengés, félelem, mellékgondolat nélkül.

Átutazó vagy, ki beléptél az időbe - soha ne feledd, 
miként szerződtetek: ő csak eszköz a számodra.
Ne engedd, hogy felibédd kerekedjen, hogy magába
szippantson, elsorvassza igazi, értékes jellemed, 
Ami és Aki Te vagy.

Leld meg az egyensúlyt az örökös mostban, mert minden
időben, korban, helyzetben csupán az adott pillanat az, 
amivel valójában rendelkezel.
Használd hát bölcsen!

Engedd szabadjára a lelkedet!
Ne zárd be őt a tested magányába étlen-szomjan, 
tápláld őt is - kényeztesd, és ne zárd el előle
a fejlődés útját.

Tapasztalj, teremts! Élj szívből és lélekből!
Tedd jobbá a világot, amelyben élsz, 
hisz egy vagy vele, egy az egész mindenséggel!

Kincset őrzünk magunkon belül:
egy nem látható, fel nem fogható gyémántsokadalmat.


(2004. január 9.)


Címke:  2004, Bölcsesség, Egység, Jefferson Alexander, Jelenlét, Lélek, Lét, Most, Pillanat, Spirituális, Teremtés