Skip to content

Jefferson Alexander - Másutt

Élőhalottak vagyunk mind,
ki jobban, ki kevésbé,
elaléltan csüngünk a létezés ágbogain -,
ez olyan testenkívüli dolog:

az utcán sétálva egybeolvadsz a természettel,
a fákkal, a levegővel;

összpontosítasz a lábaid alatt heverő
kikövezett úttal, netán földdel;

megszűnik a hang, matat a téridő
üdvöskéje benned;

néha fel-felfigyelsz a nyüzsgés árnyaira,
és titokban vágyakozol egy olyan helyre,
ahol csak a szellő jár 
s egy-két madár csicsereg,
messze a megszokott bűnös, bűzös,
zajongó, haldokló város fellegvártól
és közel egy új létezéshez:

ahol megértenek téged,
ahol az élmény maradandó, a lélek zuga
befogadja őt s felneveli, mint egy gyermeket,
ahol nem tipornak el, zsákmányolnak ki,
ahol a súlyos depressziónak búcsút mondhatsz.

Ez egyfajta mennyország, álmodozóknak való,
azoknak, akik még nem vesztették el a hitet,
kik még hisznek a szép dolgokban,
kiknek képernyője nem szürkül be néhanapján,
kik viszik a színt, önmagukban és
másokban átadva-hordva.

Gyönyörűséges illúzió ez, ami olykor valósághű,
ha azzá tesszük, hisz mindez rajtunk múlik.

Mi, akik jelekből, vegyületképletekből és
megannyi szörnyűséges összetevőből állunk,
most levesszük e kínzó köpönyeget,
és pár percnyit magunkba szívunk
az univerzum erejéből.


(2002. április 15.)


Címke:  2002, Boldogság, Ember, Gyermek, Hit, Illúzió, Jefferson Alexander, Lélek, Meditáció, Mennyország, Szabadság, Természet, Univerzum, Utazás