Skip to content

Verseimről

Hogyan kezdődött a verselés / Az Olvasóterem weboldalról
  
1999-ben indítottam egy olvasmányos weboldalt Sliders Sci-fi Olvasóterem néven, akkor még egy tematikus linkgyűjteményes oldal és a Sliders magyar fan oldal (Sliders sorozat fan klub) részeként. Abban az időben csak néhány kedvenc, a Solaria Sci-Fi Magazin (2001, 2012) és az Y-Akták Tele Fiction Magazin (IQdepo, MEK) oldalakról származó sci-fi novella, regény, valamint Nemere István cikkek voltak rajta. Később bővült a lista versekkel, amikor elkezdtem rendszeresebben verset olvasgatni és saját "költeményeket" is írni, először velük IRC-es beszélgetésekre, témákra reagálva. Az első művek talán 2000 áprilisában íródhattak, és nagyon kezdetlegesek, rövidek voltak, és ezekből a rövidekből később készítettem egy gyűjteményt Egypercesek címmel.

Érdekesség, hogy a Solaria Sci-Fi Magazint a CHIP számítástechnikai újság CD mellékletéről ismertem meg. Az 1990-es években úgy terjesztettek újságokban, LAN-partikon, scene (demoscene) partikon többféle szerkesztett magazint, hogy számítógépről, DOS rendszer alól volt elindítható, és bele volt építve a böngésző, megjelenítő szoftver, tehát csak el kellett indítani az exe fájlt, és máris lehetett olvasni a gépen mondjuk a Solaria Magazin adott számát. Emlékeim szerint az IQdepo Dimenzió Magazin is így működött, de persze neten is lehetett olvasni. A Dimenzió Magazin ezen az oldalon lévő archívuma nagyon emlékeztet a CD-n terjesztett formátumra, az azokban való témák közötti navigációra. Dr. Kéri Katalin weboldaláról letölthetőek ezek a DOS-os magazinok, bár a mostani Windows rendszerek alól ezeket már nem lehet futtatni, csak esetleg ha dokumentum formátumban megtaláljuk bennük az írásokat, azokba bele tudunk nézni Wordpaddal vagy Office-szal. Akkoriban nagy hatással voltak rám ezek a magazinok. Később követte őket számos antológia próbálkozás, mint például a szűkebb körben terjesztett "Átjáró" science fiction és fantasy magazin (2002-2004), és az Alexandra hálózaton keresztül könyvesbolti forgalomba is került "Új Galaxis" tudományos-fantasztikus antológia, később pedig az 1985-1995 között közkedvelt Galaktika magazint is újraélesztették (2004-2015).
(A partikról: Mivel az 1990-es években még nem volt elterjedve az internet, így a számítógépekkel foglalkozó fiatalok gyakran tartottak LAN-partit vagy scene partit, ahová vitték magukkal a saját számítógépüket, és egymás között cserélgették a különféle cuccokat, vagy pedig lehetett egy fő gép, amire felmásolhatta mindenki, amit meg akart osztani, köztük saját munkáit, pl. demó, tracker zene, és onnan mindenki elvihette, ami neki tetszett vagy akár az egész archívumot. Ilyen scene archívumok kerültek fel kb. 1995 körültől a CHIP Magazin, később pedig a PCX Magazin és talán egy-két másik újság CD-mellékletére is. Manapság, illetve jó ideje már a számítástechnikai és a játékújságok DVD-melléklettel jelennek meg.)

Szabad stílusú verselés jellemző rám, általában nincsenek egyforma hosszú sorokba rendezett versszakok, és rímek használatára sem törekedtem annyira, de azért akad néhány, amelyben nagyon jól el vannak találva a rímek. Előfordulhatnak olyan versek is, amelyek kissé zavarosnak tűnhetnek, illeve az egészét tekintve nem annyira jó, ám van benne egy-két versszak, amely rendkívül ütős szerintem. Újraolvasgatva ezeket elcsodálkozom, hogyan is tudtam mélyen kifejezően írni, elképesztő költői képekkel.
Az alliteráció volt a kedvelt kifejezőeszközöm a termékenyebb időszakban, az IRC versekre is általában jellemző volt, és született olyan vers is, ami teljesen alliterációs sorokból áll. Olykor nem törekedtem annyira, hogy amit leírok, annak értelme, üzenete legyen, hanem csak arra, hogy vicces, érdekes, esetleg provokatív legyen, illetve azokat a hatásokat közvetítse, arra reagáljak, abból merítsek, amelyeket éppen átéltem, legyen az akár film, dal, zenei album vagy egy hosszú, éjjelbe nyúló IRC-es csevej.

2003-2004-re már egyre csökkent a verselési kedv, 2004-ben alig pár verset sikerült írnom. Ez visszavezethető arra, hogy akkoriban versek helyett jobban novellákat, regényeket, életmód és ezoterikus könyveket olvastam. Ezenkívül egyre jobban foglalkoztam az Olvasóterem és Ebook gyűjteményes oldalamra tartalmak gyűjtésével, meg magának az oldalnak is a fejlesztésével, miután tanulni kezdtem a webes programozást. Közben filmeket, sorozatokat is egyre gyakrabban néztem, és miután 2006-ban itt a városunkban elindult a kábeltévé szolgáltatás és hozzánk is bekötötték, egy újabb hobbi jött ebből. Rákaptam a tévézésre, sorozatfüggő lettem, ami elvezetett néhány sorozat fan oldal elkészítéséhez, és aztán azokkal foglalkoztam gyakrabban, az ott összeállt közösséggel, netes ismeretségekkel. Ezenkívül zenékkel is gyakrabban foglalkoztam, sorra készítettem a mixeket, válogatásalbumokat, köszönhetően a zenegyűjtögetésnek, és a műholdas rádiókra való rászokásnak.  
2008-ban tettem még egy próbálkozást az olvasmányos oldal felélesztésére, ami "3C Pages 2008" néven indult újra, azonban rövid életű volt az ezzel kapcsolatos aktivitásom, részben az ingyenweb tárhellyel való küszködés miatt. Nem tudom, ha meg mertem volna kockáztatni, hogy fizetős tárhelyet veszek és saját domaint, akkor más lett volna-e a helyzet, de valószínű, hogy addig nem akartam költeni rá, amíg össze nem áll rendesen az oldal (akkoriban drága is lehetett egy nagyobb tárhelyre való előfizetés), illetve inkább vettem könyveket, dvd-ket azon a pénzen, amit a tárhelyre költöttem volna.  
2012-ben, majd 2015-ben voltak a következő próbálkozások, hogy újraélesszem az Olvasóterem oldalt, előbb a sorozat fan fórumon belül, majd egy különálló blogon lévő válogatásos koncepcióban. Sajnos ezeket sem sikerült végigvinnem, elveszett rövid idő után a lelkesedésem, kedvem, talán magánéleti és munkahelyi gondoknak köszönhetően is.  
Végül 2017-ben döntöttem el, hogy újra átnézem a verseimet, kijavítgatom bennük a hibákat, és közülük a legjobbakat egy új weboldalon közzéteszem, megmutatom ismerőseimnek, meg másoknak, akik szeretik az irodalmat, verseket. Ezenkívül hasonló válogatásos koncepciót tervezek a többi írásra is, ami a régi Olvasóterem oldalon fent volt. A 2015-ös Wordpress blog rendszerre épülő elképzelés egyébként abban állt, hogy nem állítom vissza a régi oldalt teljes terjedelmében, hiszen lehetetlen is lenne rövid időn belül, mert újra kell rögzíteni a tartalmakat, hanem csak válogatásra kerülnek, amely során szabadidőmben folyamatosan újraolvasom a régi írásokat, és eldöntöm, hogy a mai énemhez mennyire passzol az adott szöveg. Sci-fi műfajban sok olyan íródott régen, amely a negatív földönkívüli fajokkal foglalkozott, de időközben alternatív híroldalak, blogok látogatása, olvasása kapcsán rájöttem, hogy teljesen más a helyzet, és hogy most már inkább olyan írásokat, tartalmakat szeretnék megosztani másokkal, amelyek ébresztő jellegűek, pozitív üzenetet sugároznak, amelyből tanulni lehet, amely inspirációt adhat.  

Ki is az a Jefferson Alexander?
  
Jefferson Alexander az én írói álnevem, de úgy emlékszem, még az első versek előtt használhattam ezt néhány helyen interneten, ahol nem akartam megadni a valódi nevemet. Valójában a Jefferson a keresztnevem angol nevéből ered, mivel azt hiszem, még középiskolában angol órán hallottam vagy valahol olvashattam, hogy a Zsoltnak az angol megfelelője a Geoffrey. Ugye ehhez hasonló a Jeffrey, és ebből jött a Jeffi nicknév IRC-en, majd a Jefferson, ami ugye ehhez szintén hasonló. Az Alexander családi név pedig az egyik kedvenc sci-fi sorozatomból, a Babylon 5-ből ered, amelyben az egyik kedvenc karakterem Lyta Alexander, aki egy rendkívüli telepatikus képességekkel rendelkező nő, a telepaták, a Psi Corps nevű földi ügynökség képviselője a Babylon 5 űrállomáson. Szóval az ezekből kreált szerzői álnéven publikáltam a verseimet, novelláimat a saját oldalamon és más websiteokon. Elképzelhető, ha a valódi nevemen publikáltam volna, akkor felfigyeltek volna rám itt a lakóhelyemen, mivel akkoriban a helyi újságban gyakran jelentek meg versek "A múzsa csókja" rovatban, és talán bekerültem volna én is az újságba.  

digiToll és a majdnem elkészült versantológia esete
  
Azt hiszem, ez volt az első irodalmi weboldal, ahová feltöltöttem a verseimet, novelláimat a saját oldalamon kívül.  
Emlékszem, annyira felkapott volt a digiToll nevű oldal akkoriban, hogy a tulajdonosa kitalálta, megjelentet egy versválogatás kötetet, azonban ez valamiért mégsem valósult meg. Már nem emlékszem az okára, vagy hogy egyeltalán kiderült-e akkor, de arra tippelek, hogy a kiadással lehettek gondok, nem jött össze kellő pénz vagy többen nem fogadhatták el a szerződési feltételeket, miszerint bizonyos számú kötetet meg kell vásárolniuk. Később az oldal megszűnt, de nemrégiben valahogy újra ráakadtam, azonban ez már csak archívum, nem lehet belépni, módosítani. Eszerint azóta visszatölthette, az is lehet, többek kérésére.  
Ez elgondolkoztatott, milyen jó, ha az értékes oldalak megmaradnak az interneten, még ha csak archívum jelleggel is. Sajnos én is beleestem, hogy az oldalaimat le kellett vennem, vagy szolgáltatóváltás miatt nem kerültek vissza, és volt köztük olyan, amit nem tudtam újraindítani olyan formában, amilyen régen volt. Eljárt felette az idő, túlhaladottá vált, ez van. Majd talán egyszer visszatérek hozzá, majd meglátom, mert mostanában sok dolog valahogy visszajött, amit szerettem régen, újból kedvet kaptam hozzá, így néhány új verset is írtam. Hétről hétre jönnek vissza a régi dolgok, mintha újból betöltötték volna az elfeledett éveket valami égi számítógépbe, mintha valami nem szokványos időutazást élnék át.

Mivel néhány írásomat a digiToll publikálás óta javítottam, ezért javaslom, hogy erről az új oldalról, a Világszőttes-ről olvassátok el, illetve a más oldalon fellelhető publikációkat csak érdekesség jelleggel javaslom, mert egyes írásokkal azóta már nem tudok annyira azonosulni. Sok írás túl negatív vagy zavaros, persze ez is én voltam valamikor, valami biztosan ihlethette azokat is, de nem illenek ebbe a mostani válogatásba. Ahogy ezt a "3C Pages 2015" projekt koncepciójánál már kifejtettem.

Ahogy nézegettem a digiToll oldalt, eszembe jutott az is, hogy akkoriban Megyeri Nikolett írásai nagy hatással voltak rám. Annyira, hogy megvettem a Lélekdonor című blogkönyvét. Mostanában megtaláltam a polcon, egyik pénteken egész este ezt olvasgattam. Érdekes volt így visszatérni a múltba, amikor még nem volt sem facebook, sem iwiw, csupán blog és chat. Egy egészen más kor volt, az internetnek egy emlékezetes kora, és örülök, hogy a részese lehettem, sok élményt, tapasztalatot kaptam, formálta a személyiségemet.

Valószínűleg ha írónak, költőnek születtem volna, vagy gyermekkoromban a környezetemben is gyakran láttam volna az embereket olvasni, többek között a szüleimet is, nem csak tévézni, ahogy manapság lenni szokott egy átlagos családnál, meg ha elvittek volna időnként kulturális rendezvényekre, akkor talán jobban érdekelt volna az irodalom, már az iskolában is, és szívesebben tanultam volna ezt a tantárgyat, és fiatalabban megmutatkozott volna a tehetségem, mostanra pedig már nagyobb, hosszabb műveket is letettem volna az asztalra... De a szüleim hivatásuk, munkájuk kapcsán inkább a tévéhez, a filmes világhoz, a fotózáshoz kötődtek.
Azért ha úgy vesszük, még mostanában is írok, terápiaként időnként naplót, hogy kivezessem magamból a gondolataimat, ha nem sikerül másoknak elmondani. Az is lehet, egyszer talán én is megírom az emlékirataimat, mivel a 2000-es évek elején a versek mellett rendszeresen írtam naplót is, de ehhez sok idő kellene, meg nem is biztos, hogy újraolvasnám ezeket a régi dolgokat. Azt hiszem, bölcsebb a mostra, a jelen pillanatra koncentrálni, és amíg a jelenlegi életünkben nincs kellő rend, harmónia, egyensúly, addig nem biztos, hogy meg tudunk birkózni a múlttal.

digiToll – Jefferson Alexander versei

IRC versek, tél és tavasz, csillaghullás nézés, szerelem

A 2000-es évek elején sok IRC vers íródott általam, köztük kiemelném az Ifjú és a Naki címűeket. A verscímmel azonos nicknévvel voltak fent ők, már nem emlékszem pontosan melyik csatornán, és az is lehet, hogy nem ugyanott. Az előbbi egy fiú, az utóbbi egy lány, akit gyakran, amikor belépett a chatszobába, a nicknevén viccelődve a "Na, ki van itt már megint" szöveggel köszöntöttük, ahogy a Naki című versben is olvasható.

Az első tavaszi reggel című verset egy munkába indulós márciusi reggel ihlette, amelyen az első tavaszi napsugarak világítottak be a busz ablakán. Akkoriban, úgy emlékszem, tetszett egy fiatal lány, aki a buszmegállóban állt, vagy pedig a buszon volt rendszeres útitárs egy másik, akinek arcát, ártatlan lényét figyelve felülemelkedtem a búskomor reggelen, erőt adott a napi munkához.

A rengeteg alliterációt tartalmazó Csillaghulló csendélet című verset egy IRC-es barát, Imagiboy ihlette, aki időközben elhunyt ciprusi tartózkodása alatt. Ő mesélt a csillaghullás nézésről, csillagvizsgáláshoz ajánlott klassz elektronikus zenéket, ezáltal formálta a zenei ízlésemet. Sosem felejtem el őt. Később az emlékére készítettem két válogatásalbumot is, az elsőt 2008-ban “Stellar Sky Watching” címmel, a másodikat 2017-ben “Stellar Sky Watching 2” címmel, amelyet az egykori BÁR Relax webrádió sokszor játszott a műsorában.
Imagiboy normál webes honlapja érdekes módon még a mai napig működik, a blogja azonban örökre elveszett a freeblog.hu 2013-as megszűnése következtében.

Szemek című verset akár részben a Semmi (Nothing) című 2003-as film is ihlethette volna, amelynek a végén van egy fura, fehér háttérbe forduló jelenet, azonban a vers korábbi, 2002-es. Jobban elképzelhető, hogy a Föld 2 (Earth 2) nevű 1994-es sci-fi sorozatból maradhatott meg bennem egy hasonló fehér hátterű jelenet. Emellett szerelmes vers, ábrándozás arról, milyen lenne, ha valakivel kettesben lennénk, és szavak nélkül csak egymásra figyelnénk. Egyébként a 2000-es évek elején volt egy kísérletem, hogy egy régebbről ismerősnek vélt lánnyal rendszeresen beszélgettem buszon, ugyanabba a városba jártunk dolgozni, azonban nem tudtam a nevét, de végül nem is kérdeztem meg. Aztán hirtelen elváltak útjaink, a lány munkahelyet váltott, nem jött többet azzal a busszal. Csak évekkel később derült ki a neve, amikor egész véletlenül ráakadtam az iWiW közösségi oldalon egy ismerősömnek az ismerőseit böngészve, a profilképe alapján felismertem. Azután ismét egy buszon fedeztem fel, amikor már én is máshová jártam dolgozni, és akkor kérdeztem meg, bejelölhetem-e ismerősnek a facebook közösségi oldalon. Szerintem ez a rövid kapcsolat is benne van ebben a versben valamilyen szinten.

Télszindróma egy aranyos, vicces téli-karácsonyi hangulatú versike, a 2002-es karácsonyra készülvén íródott.

"Égi tünemények" versajánló

Égi tünemények című versem kapcsán időutazásra hívom az olvasót 2002-be, amikor is megszületett ez a vers.
Nemrégiben megtaláltam, újra és újra elolvastam, és éreztem valami felemelőt, pozitív erőt benne, és tudtam, meg kell osztanom, mert ez segíthet visszatalálni a gyermeki ártatlanságba, tisztaságba, felidézni mindannyiunk életének ezen időszakát, ezenkívül elrepít az égbe, a mennybe, magasabb dimenziókba, angyalként, fénylényként szállva, onnan szemléli a földi világot és az univerzumot, a maga tökéletességében, ahol csak a szeretet létezik, és a fény egy isteni tudatossággal megvilágít mindent, látjuk az összefüggéseket, a múlt, jelen, jövő egységét, így az utat is ahová tartunk.

Lélekemelőként is ajánlom, a mostani rendkívüli időszakra, világszintű változásokra hangolásként, amely körülöttünk van, és napról napra egyre közelebb hozza a szeretet és béke egységét, a teljes tudatosságot és azt a csodálatos világot, amelyben egykoron részünk volt, és amelyben a tündérekkel, angyalokkal való találkozás is lehetséges, újra visszatérnek a Földre, hogy segítsenek a Felemelkedésben. Együtt szállunk velük és Csillagtestvéreinkkel világokon, dimenziókon át, örökkévaló harmóniában, csillagok és galaxisok tökéletes forgásában teremtünk, tapasztalunk, festjük vágyainkat, szabadságunk megalkotja szárnyaink, elrugaszkodunk a földről, és lebegünk, repülünk, ahogy átéltük ezt már oly sokszor álmainkban.
  
Égi tünemények – a vers itt olvasható



Új versek (2016-2018)

2016 decemberében, több mint 1 évtized és egy nehéz időszak után valahogy újra rám talált a verselés, egy különös éjszakán a tomboló szélvihar ihlette a Mi történt a vihar alatt? című verset. Nem sokkal később pedig egyik kedvenc sorozatom, a Riley a nagyvilágban “Riley és az ablakfülke“ című epizódja érintett meg mélyen belül, és egy nagyon személyes vers született Változás címmel, ami az elmúlt pár év küzdelmeiről és egyúttal a belső gyermekkel való kapcsolatról szól, és talán ábrándozás a gyermekkorról meg egy olyan emberi kapcsolatról, ami ehhez hasonló, meg hogy milyen érzés szabadnak és boldognak lenni úgy, mint egy gyermek.

2017 januárjában íródott még egy hasonló témájú vers Mi, gyermekek címmel, amit A magyar kultúra napján a helyi művelődési házban bemutatott amatőr színdarab ihletett. Azt az érzést és azokat a gondolatokat próbáltam leírni a vers első felében, amit a darab ébresztett bennem. Egyúttal ez a vers egy kísérlet volt több részletből egy egész összerakására, valamint egy régi vers feldolgozására, újraértelmezésére, így volt valamennyi küzdelem, míg a második fele is teljesen összeállt. A régi vers címe: Volt egyszer egy madzagom..., amely egy vasárnap esti chatelés közben íródott vers volt (egyébként néhány hasonló IRC vers található még az oldalon), és negatív hangulatúnak tűnhet, egyben nagyon mélynek, ezt fordítottam át egy sokkal pozitívabb végkifejletbe.

2018 januárjában jutottam el lelkileg oda, hogy egy új vers megírásán gondolkozzam, amelynek az ötletét egy előadáson feltett kérdés ihlette: Ki vagyok én? Ez lett a vers címe.
Te mit válaszolnál erre? Szóval ez egy különös módon készült, mondhatni kísérleti jellegű verset eredményezett, afféle vers és dalszöveg keveréket. Az előadást követően folyamatosan vezettem, jegyzetelgettem a számítógépen egy txt fájlban, ami eszembe jutott magamról, hogyan tudnám jellemezni magam, ki vagyok, mivel foglalkozom, mit szeretek csinálni, hogyan élem az életem, mit szeretnék elérni, mi a célom. Benne van néhány kulcsfontosságú tanítás is az említett előadásból, illetve tudást emelő képzésből, szóval hálás vagyok érte, hogy ezeket így végre leírhattam, összegyűjthettem. Ezenkívül a hétvégén kedvenc együttesemtől, a London Grammartól hallgatott dalok kapcsán is jöttek benyomások, gondolatok, a dalszövegbe való beleolvasás is segített a fogalmazásban. Az 5. versszak végét a Metal & Dust című szám, az utolsó két versszakot pedig teljes egészében a Sights című szám videóklipje ihlette. Érdekességképpen egy számomra emlékezetes filmes jelenet is bekerült egy sorba, amelyet sok évvel ezelőtt jegyeztem fel a naplómba, de most újra eszembe jutott. A Mezítláb a parkban című 1967-es film (főszerepben: Jane Fonda, Robert Redford) azon jelenetére gondolok, 1 óra 7 perc körül, amikor a friss házaspár hazaér egy kis vacsorás kiruccanásról, és kicsit összekapnak azon, hogy a férj nem volt képes jól érezni magát a társaságban, nem tudta elengedni magát, nem volt olyan kalandos és cselekvő, mint a nő, csupán ült és nézett. Jane Fonda szövegéből megfogott az, amikor azt mondja, kétféle ember van: van, aki cselekszik, és van, aki nézelődik. A mai korra különösen jellemző az, hogy az emberek többsége csak ül és néz, illetve képernyők előtt éli az életét (tévé, monitor, mobiltelefon kijelző), így ez nem igazán nyújt alapot egy boldog életre, valódi kapcsolatok teremtésére, ápolására. Egy közösségi oldalon (pl. facebook) fenntartott kapcsolat mindig csak virtuális marad, nem helyettesítheti a személyes kapcsolatot. Az ezen az oldalon olvasható cikk kitűnően jellemzi, hol tart most a világ. Talán ezért is van jelen a verseimben az utazás, néha ki kell mozdulni otthonról, és hamarosan itt a jövő, egy újabb technikai ugrás előtt áll az emberiség. Eljön az idő, amikor csak felpattanunk űrjárművünkre, és utazunk szerte a galaxisban. De mielőtt ezt megtesszük, itthon, saját magunkban rendet kell tennünk.

(2017. szeptember 15. / 2018. január 16.)


Jefferson Alexander válogatott versei

Versek kategóriaoldal (szerzők, címkék, témák, kulcsszavak)


Jefferson Alexander válogatott novellái

Novellák kategóriaoldal (szerzők, címkék, témák, kulcsszavak)


Címke:  2017, 2018, A magyar kultúra napja, Ajánló, Antológia, Átjáró, DigiToll, Dimenzió Magazin, Galaktika, IRC versek, Jefferson Alexander, Megyeri Nikolett, Sci-fi, Solaria, Új Galaxis, Verseim